Morgómedve

Az történt, hogy boltban voltban, bevásároltam. Igaz, készpénzzel fizettem, de azért rápillantottam a tárcámban a bankkártyám megszokott helyére is és nem láttam ott. Kifizettem a várárlást és kissé félrevonulva alaposan ismét átnéztem az egész tárcát, de most sem volt meg. Eszembe jutott, hogy a nyugdíj előtt jó héttel már igen csak kevés pénz volt a számlámon, megfordult a fejemben, hogy itthon kirakom, hogy véletlenül se vegyem igénybe pénzintézetem kölcsönét, amiért igen borsos árat szokott számolni. Hazajőve szétnéztem, itthon sem találtam. Aztán alaposan szemügyre vettem a kézitáskámat is és mit ad isten, ott volt. Kiesett a pénztárcámból.

Ahol egyébként nem volt biztos helye. Egy szúnyoghálóra emlékeztető zseb van rajta, ahol már legalább 8 éve 2 oldalon is nyílás van, pedig csak az egyiken kellene, hogy legyen. Sokszor láttam, hogy könnyen kieshet. Szándékoztam is megvarrni, de valahogy soha nem volt rá sem idő, sem kedv. Tudtam, hogy egyszer megszívom. Hát úgy nézett ki, ez most bekövetkezett. Volt kártya, nincs kártya. Illetve, mégsem, ugyanis valóban kiesett de a táskában. Ott meg is találtam.

És hogy miért nem voltam ideges? Mert ha valaki használta volna az egy hét alatt kaptam volna egy sms-t. Viszont nem kaptam, így aztán tényleg nem idegeskedtem. Maximum annyiban zavart a dolog, hogy az új kártya sem lesz ingyen. De idegeskedés, kapkodás, rohangálás, letiltás nem volt. Örültem annak, hogy annak idején megrendeltem ezt a szolgáltatást. Ajánlom mindenkinek akinek még nincs.

Tegnap este nem indult el a gépem. Illetve elindult, de félúton megállt, hogy nem tudta betölteni a Startmenüt. Azt is megígérte, hogy a következő indításkor megpróbálja betölteni. Hát nem sikerült neki. Néhányszor még nekifutottam, aztán elkezdtem gondolkozni, hogy hová mit kell megírni majd egy kölcsöngépen, hogy széleskörű internetes ismerőseim ne nyugtalankodjanak miattam. A gép meg majd megjavul valamikor. Aztán kimentem az erkélyre olvasni. Illetve előtte megejtettem egy ismerősi telefont, hogy nincs-e valami ötlete az ismerősömnek? Volt. Gondoltam nem kapkodom el a javítást, ha már olvasni készültem, és valóban az következett.

Aztán csak bementem bekapcsoltam a gépet és szép nyugodtan elkezdtem dolgozni. A tanács lényege az volt, hogy próbálkozzam a biztonsági mentéssel. Szinte biztos voltam benne, hogy nekem ilyen nincs. Mindig tudtam, hogy lehet ilyet csinálni, de úgy voltam vele, hogy biztos sok helyet foglal el, meg néhány hónap múlva már biztos nem ér semmit, szóval úgy tudtam, hogy nekem nincs olyan. Aztán most a bajban kiderült, hogy van. Jó régi, de működött. Így aztán szépen rendbe jött a gépem, vígan használom, úgy mint azelőtt.

Javaslom készítsünk számítógépünkről biztonsági másolatot, mint látjuk érdemes. Estére én is csinálok egy újat.

Azért kemény meleg van. A számítógép abban a szobában található, ahová délután süt be a nap. Persze le van eresztve a reluxa, ami korából adódóan itt-ott átengedi a napsugarakat, az erkélyre is kiakasztottam egy függönyfélét, de így is meleg van. Jobbra tőlem egy Hyundai gyártmányú ventilátor keveri a levegőt, balra van egy hőmérő amire időnként rápillantok. Ma mutat először 32 fokot, azóta amióta ilyen melegek vannak. Na szóval, kánikula van. 

Erről a ventilátorról érdemes pár szót szólni, hátha van még a boltokban. Ez nem is igazán ventilátor, hanem fűtésre szolgál, de jó hűsölésre is ha nem kapcsolja be az ember a fűtőspirálokat. Amiért tudom ajánlani, az a strapabírása. Ugyanis időnként beleakad a lábam a vezetékbe és lerántom elég magasról, legutóbb például az íróasztalról, és ez mindent kibír. Akkorákat esik mint a ház és mindig működőképesen veszem fel a földről. Jó 10 éve 2,500 forintért vettem, igen jó vétel volt. Próbáltam képet találni róla, de már sajnos nem találtam. Gondolom a cég egyéb gyártmányaira is igaz a strapabíróság, így aztán a cég termékeit ajánlom. Gondoltam arra is, hogy veszek egy ventilátort, de már lassan vége a nyárnak, idén már nem érdemes. Talán jövőre.

Esténként azért az erkélyen már kellemes, van ott egy olvasólámpám, az mellett nagyokat olvasok esténként. A televízió kínálata nem igazán az én ízlésemet tükrözi, így az most nem sokat zsinatol. Lefekvés előtt meg egy kis "Csengetett, Mylord" -ot nézek, altatóul. Ki tudja hányadszor már. De még mindig élvezem. Azért egy kis enyhülés jöhetne már.

Persze, lehet, hogy ez az apenta light ez csak nekem új, lehet, hogy évek óta lehet kapni, csak én nem tudtam róla, hogy light kivitelben is van. Én többnyire Coca kólát iszom, abból is a light vagy zero verziót. Néha iszom Pepsit is, de ezzel nem nagyon szoktam találkozni. Ha keresném biztos megtalálnám, de nem szoktam keresni ha az orrom előtt ott van a Coca cola is. Őszintén szólva néha megunom ezeket is, akkor ráfanyalodom a buborékos ásványvízre is, de ezt meg még hamarább megunom. Érdekes, a fröccs nem érdekel, pedig valamikor szívesen megittam egy egy bő szódás verziót. Úgy látszik bizonyos dolgokról leszokik az ember idővel. Így vagyok például a teával is. Esténként eszembe jut, hogy inni kellene valami meleget, aztán mindig kávé lesz belőle, ez a zacskós kiszerelés, hogy csak kávé meg tejpor van a zacskóban. 2x1 vagy valami ilyesmi.

Visszatérve az üdítőitalokra, az egyik ismerősömtől hallottam, hogy van ilyen. Kipróbáltam, finom volt. Van különféle ízű, én legjobban a  narancsízűt szeretem. De finom a málna is. Ez a narancsízű azért is kedvencem, mert  a nyolcvanas évek közepén jelent meg a moszkvai utcákon az automatákban a Fanta, előtte csak szódavizet lehetett inni 1 kopejkáért meg valami szirupos löttyöt 3 kopejkáért. A Fanta 20 kopejka volt, de bánta a fene, csak már végre valami normális dolgot ihatott az ember abban a dög moszkvai melegben. Persze ilyen automata meglehetősen kevés volt, így ha ráakadtam egyre teleittam magam.

Szóval szénhidrátmentes diétán tengődő sorstársaimnak ajánlom jó szívvel ezt az apentát, ha netán nem tudtak volna róla. Lényegesen olcsóbb is mint a kólák. Akciósan 170 forintból kijön másfél liter ha párosával veszi az ember.

Legutóbb írtam a pisztrángokról, melyekkel időnként megajándékozom magam. A szocializmusban valahogy nem voltunk elkényeztetve pisztráng ügyben, leginkább éttermekben lehetett hozzájutni. Elég drága dolog volt sült pisztrángot rendelni, nem is nagyon kaptunk rá. Odaát Kassán kicsit olcsóbban számították meg, oda jártunk pisztrángot enni. Mi itt úgy gondoltuk, nekik könnyű, ott van a Tátra a sok hegyi patakkal meg pisztránggal.

Visszatérve a hazai vizekre, akarom mondani vendéglőkre itt-ott szerepelt az étlapon, de már az árával is tiszteletet parancsolt, mert dekára volt megadva az ára. Megmondom őszintén én soha nem mertem rendelni, mert attól tartottam, hogy a végén a  pincér majd kihoz egy hatalmas számlát, hogy a pisztráng ennyi és ennyi deka volt, fizessem ki. Természetesen a pisztráng már közel sem volt mérlegelhető állapotban, hogy eldöntse a vitát. Na szóval, zűrös ügy volt ez, jobb volt elkerülni, így sok év távlatából visszaemlékezve is. 

De azért egy kicsit játszunk el a gondolattal. Nyilván ez akkor működött volna korrekten ha azonmód öltönyösen nyakkendősen bevonulok a konyhába, a séffel megejtjük a mérlegelést, az eredményt írásban rögzítjük két példányban. Természetesen ha ezután visszatérek a kedveshez az asztalhoz, hogy kivárjam azt, hogy kihozzák a sült pisztrángomat nem csináltam semmit, mert mi van ha egy nem túl becsületes séffel hoz össze a sors, aki miután távoztam lazán bevágja a többi pisztráng közé a kiválasztottat (aznap már lehet, hogy tizedszer mérte le a kedves vendég jelenlétében) és egy kisebbet süt meg. Hát igen vagy ne kezdjünk bele az egész pisztráng műveletbe, vagy azonmód öltönyösen, nyakkendősen üljünk le a sarokba és egy pillanatra se veszítsük szem elől a már közösen lemért pisztrángot.

Nyilván ez így nem működött volna, maradt hát az, hogy a pincér annyit számolt amennyit akart. Az ember meg kifizette. Már látom, hogy sokan azt gondolják: na de a pisztrángon látszik, hogy kicsi vagy nagy. Hát nagyjából igen, de korrekt pénzügyi elszámolás alapja nem igen lehet, mert az óriás élő pisztrángra is mondhatja a pincér, hogy uram, összesült. Az már csak ilyen. Erre az ember csak bólint, na persze. Mennyit is mondott főúr? Sietve követem meg azokat az étterem vezetőket, séfeket és pincéreket akiktől távol állna az efféle eljárás.

Persze lehet értelme is ennek a módszernek. Tételezzük fel, hogy az étterem által beszerzett pisztrángok mérete erősen szór egy átlagos nagyság körül. Az igazságos eljárás az lehet, hogy bent a konyhán mindet leméri a szakács sütés előtt és tényleg ez alapján számláz a pincér. Mert ez egyetlen módja, hogy akinek kis pisztrángot hoznak ki kevesebbet fizessen mint akinek egy nagyot sütnek meg. Persze itt feltételezzük az üzleti korrektséget. Ez esetben tényleg lehet értelme annak, hogy dekánként számlázzanak. Bízzunk benne, hogy ezért is történt ez.

Végezetül vajon mi a helyzet ma? Nem tudom, ha nagy ritkán étteremben étkezem nem eszem pisztrángot. Az van otthon is, ha megveszem a Lidl-ben. Így aztán nem is tudom, divat-e ez még? Szlovákiában Selmecbányán a Böhm féle étteremben szabott ára van a sült pisztrángnak. Ahogy én emlékszem minden alkalommal egy nagyjából azonos méretet szoktam kapni. Persze ma piacgazdaság van, egy étterem kikötheti a szállítónak, hogy mekkora méretű halakat kér. Persze kis tűréssel és akkor valóban felesleges ez a "dekázás".

Újabban már a gyümölcsöknél is megadják a boltokban, hogy minimális méret ennyi és ennyi. Én nem is tudom hogy oldják meg? Például lemérnek minden egyes őszibarackot?  Na jó, ebben már ne mélyedjünk el.

Azt mondja az illetékes miniszter, hogy le vagyunk maradva a halfogyasztásban, együnk több halat. Ugyanakkor a helyi hírharsonában meg azt olvasom, hogy a Búza téri nagycsarnokban bezárt nyárra a halas, mert bizonytalan a hal beszerzése így nyáron. Majd szeptemberben nyit ki újra. Ugyanott azt is olvasom, hogy a multik áruházaiban meg néhány kis hal úszkál az akváriumban, mert a szigorú előírások nem könnyítik meg a halárusítást. Nem ígérem meg, hogy ez utóbbit leellenőrzöm, ugyanis az Auchan ahol a halak egy részét be szoktam szerezni már nem esik útba mióta nincs Mályi. Úgy hogy higgyük el amit az újság ír.

Én egyébként szeretem a halat. Régebben gyakran vettem pontyot is, de az utóbbi időben félek, hogy a szeletelésnél egyszer elvágom a kezem, így felhagytam az élőhal vásárlással. Az a helyzet, hogy amikor a késsel a gerincet vágom át olyan erővel kell nyomnom a kést, hogy ha akkor megcsúszik és a kezemre ugrik nekem annyi. Lehetne ugyan szeletelten, tisztítva is venni de az meg drága. Így aztán ha halra vágyom veszek pisztrángot a Lidl-ben.

Nem olcsó a tisztított pisztráng, kilója olyan 1.900 Ft körül van. Persze elég drága, úgy hogy nem gyakran vágyom halra, de a múltkoriban megajándékoztam magam 2 darabbal. Aztán láttam, hogy vannak rövidebbek is, igaz azokból meg három van egy dobozban. Jó ötletnek látszott megvenni, mert ezeknek már nem kellett levágnom a fejét meg a farkát, hogy elférjen a lábasomban. Mert azért úgy egyben azért mégis csak szebb, mint farkatlanul, fejetlenül.

Itthon aztán nézem a számlát, látom, hogy a 2 darab pisztráng 900 forint körül van, a 3 darab meg 1.900 Ft. Súlyuk közel azonos lehetett. Alaposabban szemügyre vettem a szerzeményemet, hát persze, hogy nem pisztráng volt hanem a címke szerint farkas sügér. Soha nem hallottam róla, az interneten kellett megnézni mi a csoda ez. Kiderült, hogy egy tengeri hal. Hát a tengeri halaktól idáig ódzkodtam, gondoltam ennek elkészítéséhez úgysem értek, majd egyszer elmegyek Horvátországba meg Görögországba és majd ott rendelek egyet az étteremben. Viszont ez már ott volt a konyhaasztalon, ezzel kezdeni kellett valamit. Elég drága volt, hogy elkapkodjam a sütést, eltettem hát másnapra.

Másnap aztán szép komótosan előszedtem a receptet, még egyszer elolvastam  a hozzávalókat és elindultam beszerezni azt ami nem volt itthon. Például citromot és valami fokhagymát tubusos vagy zacskós formában. Az utóbbit sikerült vennem. Ezután nekikészültem, a halat besóztam, állni hagytam majd megkentem fokhagyma porral majd elkezdtem sütni. Nem sok cicózás kell vele, mikor megsült meglocsoltam jó bőven citromlével és fejedelmi ebédem kerekedett belőlük. Már kettő után is abbahagyhattam volna de úgy gondoltam mit pakolgassam már azt az egyet? Úgy hogy benyomtam azt is. Nincs ám olyan sok halhús ezeken a halakon. Úgy hogy pont jól éreztem magam. 1.900 Ft csúszott le a torkomon, plusz a hozzávalók. Hát nem fogok nagyon rákapni. 

Még annyit, hogy a keresőbe beírva a farkas sügér kifejezést nagyon sok további receptet kaphatunk. 

Legutóbb azt a kérdést tettem fel magamnak, amit megosztottam az olvasóimmal is, hogy írni vagy nem írni? Tulajdonképpen már másnap megszületett bennem a döntés, hogy folytatni fogom az írást, de én már óvatos duhaj vagyok, nem akartam elkapkodni a nyilvánosságra hozást, hagytam 2 napot, hogy még egyszer-kétszer átgondoljam.

Az az igazság, hogy kicsit lehangolt az a monoton csökkenés amit a letöltési statisztikám mutatott. Kimásoltam, itt láthatjuk:

A tegnapi nap hiányzik, az 60 volt. Láthatjuk, hogy - a két kiugró csúcs ellenére is - jól látszik a tendencia. Hát ez az ami elgondolkoztatott. Aztán rájöttem, hogy kell nekem az, hogy időnként megosszam a gondolataimat másokkal. Régen amikor még tanítottam volt egy lehetőségem arra, hogy időnként a hallgatóknak elmondjak egy-két dolgot, hogy miről mit gondolok. Az ilyenek kellenek is. 50 perc egy órára sok, időnként meg kell szakítani a tananyagot, hogy a fiatalok magukhoz térhessenek. Fiatalokat írtam, a kicsit korosabb levelező hallgatóknál szó sem lehetett ilyesmiről, ott haladni kellett az anyaggal ha mindent el akart mondani az ember. Márpedig én igyekeztem, soha nem volt szokásom száz oldalakat feladni vizsgára, hogy tanulják meg.

Szóval a magamhoz hasonló embereknek kell egy "szelep" ahol időnként kiadhatnak magukból dolgokat. Hát 6 és fél éve nekem ez a Morgómedve volt az ahol kiírhattam magamból gondolatokat. Meg mint volt tanárembernek véremben van a tanítás, még ha csak ilyen formában is. Úgy hogy kell nekem ez a blog. Amikor elkezdtem írni azt gondoltam, hogy ha lesz 20 olvasóm akkor már megéri írni. Ez nem így van. Annyi energia van ebben, hogy több kell, hogy az ember úgy érezhesse érdemes volt írni. 

Én úgy gondolom ha feltételezzük, hogy az olvasók nem néznek be naponta hanem csak - mondjuk - 3 naponta, akkor azt hiszem nem tévedek nagyot, ha a napi számot megszorzom hárommal, hogy a tényleges számot megkapjuk. Akkor a 20 talán 60. De én még ezt is keveselltem, ezért éreztem magam a padlón. Mikor voltam elégedett? Ha 70 és 100 között volt a napi látogatások száma. Mert hosszú ideig ez volt a jellemző. Meg 120. Vagy annyi amennyit a TOP 10-es listámon láthatunk:

Ami nálam csak TOP 9 mert amikor a képet csináltam lemaradt az alsó sor. Nyilván ezek a nagy látogatói számok akkor voltak, amikor az írásomat kitették az Index-re. Ami azért nagy elismerés volt. Ez a kommentekben is olvasható volt. 

Azt hiszem nem is élek vissza az olvasóim türelmével, úgy gondolom kellően megindokoltam azt is, hogy miért gondolkoztam az abbahagyáson és most miért döntöttem úgy hogy mégis folytatom a blogolást. Ez egy krízis volt, elmúlt, bizakodva és lelkesen nézek a jövőbe. Előre is megköszönve olvasóim kitartását, figyelmét, érdeklődését. 

Ma reggel, amikor benéztem, hogy mi újság van itt, van-e esetleg hozzászólás, amire reagálnom kellene, ránéztem az utolsó írásom dátumára és elszégyelltem magam. Azért ilyen sokáig még nem "szünetelt" a Morgómedve. Tudom hogy néhány közeli ismerősöm is rendszeresen megnézi van-e valami újság, elsősorban velük szemben érzem kényelmetlenül magam. De kínos a dolog azért is, mert még elég sokan vannak olyanok is, akik nem tartoznak ehhez a körhöz, akiket nem ismerek személyesen, de ők is rendszeresen figyelemmel kísérik mi történik itt a Morgómedve tájékán. Úgy is mondhatnám, hogy megtisztelnek érdeklődésükkel.

Komolyan felmerült bennem, hogy nem kellene-e abbahagyni az írást. Nagyon régóta írom le gondolataimat, ajánlgatom az általam ismert és kedvelt filmeket és morgok bizonyos jelenségeken. Magam is érzem, hogy csökkent a lelkesedésem, kicsit beleszürkültem az írásba. Nem tudok már olyan lendülettel írni mint korábban. Úgy hogy kell nekem néhány nap, hogy eldöntsem, továbbra is folytatom az írást, vagy megköszönve az olvasók türelmét és kitartását abbahagyom a Morgómedvét. Elsősorban nekem kell ezt eldöntenem, tehát nem várok biztatást. Elég meggyőző számomra a látogatottsági statisztika, ami szintén az érdeklődés csökkenését jelzi. Ez lehet, hogy csak a nyár miatt van így, lehet, hogy nem. Gondolkodnom kell. Lehet, hogy megpróbálok felállni a padlóról, de az is lehet, hogy nem. Ehhez kell nekem most néhány nap, ehhez kérem rendszeres és alkalmi olvasóim megértését és türelmét. 

Sikerült egy kiváló görögdinnyét venni, dömpingáron. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg az ár köszönőviszonyban sincs a termelési árral, de az üzletlánc nyilván úgy véli, hogy az itteni veszteséget bőven tudja kompenzálni máshol.

Egyébként a dinnyevásárlás manapság már lutri, vagy sikerül egy jó dinnyét vásárolni, vagy nem. Hálaistennek annak az esélye, hogy nem kell kidobni lényegesen nagyobb. Persze azon belül, hogy az ember nem dobja ki még elég széles a skála a "még elmegy"  és a kiváló között.

Persze voltak idők amikor az állam jobban védte a fogyasztót mint a kereskedőt és a termelőt és lékelésre kötelezte az eladókat, például a piacon, zöldségesnél. Így aztán az eladók meglékelték a dinnyét, a vevők meg ízlelgették. Aztán mivel nem vagyunk egyformák itt azért széles lehetőségei mutatkoztak meg az emberi tulajdonságok érvényesülésének. Főleg a rosszaknak. Erős felindulásban elkövetett tettlegességekre ugyan nem emlékszem, de nem zárom ki, hogy egyes vevők esetében az eladóknak nem csak a dinnyét lett volna kedvük meglékelni. Na de ezek az idők már elmúltak, ma már nem kell lékelni, nem is nagyon lenne megoldható mondjuk egy multinál, szóval hazavisz az ember egyet abban bízva, hogy jót választott.

Persze vannak igényesebb vásárlók is nem csak olyanok mint én, akik hosszasan válogatják, forgatják, ütögetik, paskolgatják, netán szagolgatják a dinnyét mielőtt egyet a kocsijukba helyeznének. Ők meg vannak róla győződve, hogy kiválóan értenek a dinnyevételhez. És el is hiszem, hogy akár így is lehet. Én soha nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek mitől függ az hogy egy dinnye jó vagy nem. Pedig léteznek ilyenek, én is olvastam egyet, természetesen az interneten, hát hol is máshol? Itt megtalálhatjuk:

https://shareably.net/tips-to-pick-the-perfect-watermelon/

Kicsit lejjebb van videó is.

Én Bálintnál olvastam ezt, köszönet érte. Nála is érdemes körülnézni.

Angolul van de vannak képek is, azok alapján szerintem nincsenek nyelvi akadályok.

Azért kicsit segítek. Válasszunk olyat amelyiknek minél megviseltebb az a része amelyik a földön volt (Best és balra lent), válasszuk a kerekebb, gömbölyűbb formát (sweet) és ne a tojásra hasonlítót, átlagos nagyságút, végül azt amelyiknek a szára szárazabb. 

Na mindegy, visszatérve az én dinnyémre, tényleg sikerült egy nagyon finom dinnyét megvennem. Az imént pusztítottam el nagyjából a negyedét. Többet is meg szoktam enni egyszerre, de visszafogtam magam, ugyanis reggel a mérleg megint megmozdult (lefelé) és ez most inspirál engem. 

Egyébként a dinnye az - az evésen kívül - macerás dolog. Nehéz, terjedelmes, a szatyorba is csak nehezen helyezhető. Aztán evés után is gond van vele, a héja nehéz és sok helyet foglal, a szemetesünk hamar megtelik vele. A magja az külön téma. A nagy kérdés az, hogy megenni vagy nem megenni. Gyerekkoromban nem volt kérdés, kinek volt ott ideje a magokkal - már bocsánat - tökölődni? Az ember igyekezett minél előbb bevágni a dinnyét aztán menni vissza a pástra, ahogy nálunk a grundot nevezték. Tehát megette az ember. Tudtuk, hogy átmegy rajtunk, láttuk eleget, hogy az emésztőrendszerünk nem sok kárt tett benne.

Aztán felnőtt emberként is sokáig megettem a magját egészen addig amíg egy közeli hozzátartozóm látva az én gondtalan habzsolásomat és hogy nem foglalkozom a magokkal csendben megjegyezte, hogy egyem csak nyugodtan, majd megjárom egyszer. Hát ezek a legjobbak. Amikor nem mondjuk meg mi baj lehet, csak sejtelmesen elejtünk néhány szót. Persze én is rákérdeztem és ha jól emlékszem arról volt szó, hogy a dinnyemag éles és hegyes dolog és ott van az eb elhantolva. Részletesebben nem mennék bele a dolgokba, de mivel nekem is volt az ami az illető hölgynek, viszont nem mindenkinek van, szóval, hogy rövidre fogjam, azóta kiválogatom a magokat a dinnyéből. Kicsit lassítja az evést és csökkenti az élvezetet de úgy gondolom megéri. Most már jobban rá is ér az ember. Persze a gyerekek ehetik a magokat is, nekem sem lett semmi bajom belőle. Mondanivalóm végére értem, kívánok sikeres dinnyeválasztást minden olvasómnak. 

Vannak rendeletek amelyeket nem értek. Itt van például ez az Európa Uniós rendelet, hogy 2014 szeptember 1-től nem lehet 1600 W felvett teljesítménytől nagyobb teljesítményű porszívókat forgalomba hozni. Gyorsan hozzáteszem, hogy ez nem vonatkozik az ipari porszívókra. Tehát a kérdés az, miért nem lehet ennél nagyobb teljesítményű porszívókat gyártani és forgalomba hozni? Az indoklás állítólag az, hogy spórolni akarnak az Unióban a villamos energiával. Én úgy tudom a villamos energia amit felhasználok piaci áron kerül hozzám, tehát kifizetem az utolsó fillérig. És villanykörtét hányat szereltethetek fel a lakásomban? Például egy nappaliban, vagy hálószobában? 

Természetesen jó az ha energiatakarékos készülékeket használunk, de ehhez azért nem kellene mindenáron ragaszkodni. Szerintem a porszívók esetében is ez igaz. 1000 W érték alatti teljesítmény szerintem kevés a normális porszívózáshoz. Márpedig a cél ez.

Visszatérve a fent idézett rendeletre, ahol a felvett teljesítmény 1600 W, ott a szívóteljesítmény ettől csak kevesebb lehet. Ami idővel romlik, hiszen a gép is öregszik, helyenként fals levegőt szív be a porszívó. Ezt úgy értem, hogy nem csak a csövön szív hanem ott is ahol nem kellene. Kíváncsiságból megnéztem néhány áruházi prospektust, hogy milyen porszívókat kínálnak manapság. Igaz találtam olyanokat is amelyek 1200 sőt 1300 wattosak voltak, de a többség 750 W körül volt. Vajon mi történik ha egy porszívónk nem szív elég hatékonyan? Vagy legalábbis ezt hisszük róla. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban jóval tovább porszívózunk mint kellene, tehát ott vagyunk ahol a part szakad.

A rendelet másik előírása pedig, hogy az éves energiafogyasztása kisebb kell hogy legyen mint 62 kWh már tényleg értelmezhetetlen számomra. Ez azt jelenti, hogy ha van egy 1 kW-os (1000 W-os) felvett teljesítményű porszívóm akkor egy évben 62 órát porszívózhatok vele. Vagyis hetente kicsit többet mint 1 órát. És ki méri ezt? Na jó, erre aztán tényleg nem érdemes több szót vesztegetni. Viszont azóta vannak újabb előírások (kibocsátott hangszint, visszabocsátott por mennyisége, a motor- és gégecső tartóssága) is, amelyek teljesítése komoly tervezési munkákat jelentenek. Ezt is mi - fogyasztók - fogjuk megfizetni. Minél szigorúbbak ezek az előírások annál többet.    

Summa summarum lehet, hogy nem jól látom a dolgokat, de egyelőre ez a helyzet.