Morgómedve

Zsong a média a kötelező biztosításoktól. Biztosítási brókerek és szakemberek hada stúdióról stúdióra járva ismerteti hol tartanak a biztosító váltások, hány magyar autótulajdonos váltott vagy készül biztosítót váltani és miért jó ha váltunk. És ez így megy minden éveben. Megy a harc az autósokért, a biztosítók egyre lejjebb mennek a díjakkal, holott ők maguk is tudják, hogy ha nagyon lecsökkennek a kötelező biztosítások díjai ennyi pénzből egyszerűen képtelenség korrekten rendezni az autósok kárait. Vagyis lesz kárrendezés csak nem biztos, hogy az ügyfél is elégedett lesz ezzel a fajta kárrendezéssel. Egy viszont biztos, nem a biztosítók fognak ráfizetni.

Persze tudom, rendeletek körvonalazzák a kárrendezések módját, vannak kötelezően előírt keretek a kárrendezésre, vagyis ahol a biztosítók meg fogják fogni a költségeket azok nem érintik a közvetlen kárrendezési alapokat. Azt sugallják, hogy a biztosítók az egyéb költségeken próbálják megfogni azt amennyit most elengednek a kötelező biztosítások díjaiból ha náluk kötjük meg. Legyen így, de azért vannak kétségeim a dolgokat illetően.

Egyébként érdekes dolog ez a kötelező biztosítás. Engem arra ösztönöz, hogy ott kössem meg a biztosítást ahol a legolcsóbban meg tudom kötni. Hiszen ha kárt okozok, akkor kitöltök egy kárbejelentőt és a többi az általam választott biztosítón múlik. Én meg elköszönök és mosom kezeimet. A kárt szenvedett autós pedig jelentkezik a kára rendezése végett annál a biztosítónál ahol például a legkevesebbet kérik a kötelező biztosításért. Hát ebből a kevés pénzből kell a kárt szenvedett autóst maradéktalanul kárpótolni. Gyanítom nehéz lesz. Mindenesetre nem szeretnék olyan autósokkal ütközni akiknek ilyen biztosítók nyújtják a fedezetet a károk rendezésére. Ha már törik a kocsim szívesebben megyek oda ahol nem a legolcsóbb a biztosítás díja.

Megérdemel még néhány szót a lojalitás is. Én valahogy úgy vagyok vele, hogy ha van egy szolgáltatóm aki korrekten jár el velem szemben, viszonyunkat a kölcsönösen korrekt viszony jellemzi azzal szemben nem szívesen rúgom fel ezt a viszonyt pár ezer forintért. Én ilyen vagyok. Kicsit öreges, kicsit maradi, kicsit elmaradott gondolkodású akinek az új idők szelei nem jelentenek semmit. Pedig kapitalizmus van, ember embernek farkasa ahogy még én tanultam. Minden fillér számít, a hűség a lojalitás meg le van tojva. Nem is szólok én semmit ha valaki kihasználja a lehetőséget, hogy egy évben néhány ezer forintot megtakarítson, csak éppen én már ebbe nem szállok be. Ezen el is méláztam néhány napig amíg tegnap be nem fordultam az egyetemvárosba és meg nem láttam egy táblát, egy  nyilat ami azt mutatta, hogy az én biztosítóm kihelyezett részlege a nyíl irányában található. Nesze neked lojalitás. Persze ők is a piacról élnek, megpróbálnak ők is felcsípni néhány morzsát erről a zsongó-bongó biztosítás átkötő piacról. Csak nehogy rossz vége legyen a dolognak ha majd bevontatnak valamelyik olcsó tarifájú biztosító udvarára. Jól tudjuk, hogy a biztosítási ajánlatot mindig jó szagú ifjú hölgyek teszik, aztán amikor a kárrendezésre kerül a sor, kis alacsony, mérges és kopasz öregurakkal kell majd vitatkoznunk.

Egész reggel azt hallottam a hírekből, hogy parlamenti képviselők javaslatára megváltoznak a szabálysértési büntetési tételek. Ezentúl lehet, hogy a mostani "tarifák" ötszörösét is kifizethetjük egy rossz helyen való parkolásért vagy egy biztonsági öv be nem kapcsolásért. Aztán a hírolvasó minden alkalommal hozzátette, hogy aki a helyszínen elismeri a szabálysértést nem fellebbezhet, sőt méltányosságra sem számíthat. Hát igen, logikus a dolog. Elismerem, befizetem, estére a GH (Gazdasági Hivatal) bekönyveli, jövő héten meg a pénzügyminiszter már el is költi. Hová is fellebbezgethetnék én már? A végén még megnyerem és vehetik vissza valahonnan. Kifizettem, elköltötték és kész. Végül is tiszta sor.

Aztán elkezdtem gondolkodni. Mi van ha nem ismerem el a szabálytalanságot? Akkor fellebbezhetek a döntés ellen, sőt méltányosságot is kérhetek. Lehet, hogy meghallgat egy szabálysértési előadó, elsírom neki a bánatomat, indok mindig akad, mégsem egy táblázat alapján róják ki rám az ötszörös büntetést. Különben is addig még sok minden közbejöhet, időben elhúzódik a döntés, hátha jobban jövök ki a dologból. Az egész beharangozás nekem azt sugallja, hogy az autósok rosszabbul járnak ha elismerik a szabálysértést mert elesnek a jogorvoslat lehetőségétől és adott esetben a méltányosságból eredő büntetés mérsékléstől is. Tehát mire biztatnak bennünket? Hogy ne ismerjük el. Holott szerintem ezzel a helyszínen való rendezéssel mindenki jól jár. Nem kell az ügynek dossziét nyitni, nem kell embereket alkalmazni akik a fellebbezést elbírálják,  a méltányolható okokat mérlegelik.

Megkockáztatom, hogy a helyszíni rendezés esetén kedvezményt kellene biztosítani a büntetés mértékéből. Mondjuk 20 % erejéig. A delikvens elismeri, kifizeti, a dolog el van intézve. Nem jut eszembe hol de valahol van olyan, hogy ha készpénzzel egyenlítem ki valaminek az árát kevesebbe kerül Itt nem a készpénz a lényeg hanem az elismerés, tehát elismerem, tessenek küldeni a csekket. De alacsonyabb összegről.

Én egyébként világéletemben elismertem minden vétségemet. Udvariasan segédkeztem az adatok felvételénél, még a mosolyt sem sajnáltam a csinos rendőrnőtől. Ez általában bejött. A csekk vagy nagyon alacsony összegről szólt, vagy valahogy "elfelejtették" elküldeni.

Ez a reggeli híradás nekem ebben a formában azt sugallja, hogy az kerül hátrányba aki elismeri, hogy hibázott. Holott a büntető eljárásoknál enyhítő körülménynek számít ha elismerjük a bűn elkövetését. Itt ugyan csak szabálysértésről van szó de valahogy mégis ugyanarról: annak elismeréséről, hogy hibáztunk és készek vagyunk vállalni a következményeket. Ezt a tényt kellene méltányolni, értékelni és főleg jutalmazni. Nem pedig riogatni azokat akik elismerik, hogy hibáztak és készek fizetni.

Ez az egész addig érthetetlen amíg ki nem derül, hogy ha viszont nem ismerjük el, hogy hibáztunk és felvállaljuk egy költséges gépezet beindulását és veszítünk, no akkor fizetünk majd csak igazán, mint a katonatiszt. De erről nem szólt a reggeli híradás.

Itt meghallgatható egyébként:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/11/02/09/Ma_reggel_2010_november_2_.aspx

A fél 7-es híreket érdemes meghallgatni, utána minden fél órában azt ismétlik.

Világéletemben igyekeztem tudatos fogyasztó lenni és ragaszkodni fogyasztói jogaimhoz. Vagyis jól ismertem a jogaimat és ennek megfelelően szoktam ragaszkodni is ezekhez a jogokhoz. Nemrégiben egy balekfeladatnak köszönhetően alkalmam volt jó 25 percig átoktatni a jogi karra, amiről beszámoltam a Morgómedve olvasóinak is. Egy előadást csak elkezdeni nehéz, utána már megy minden mint a karikacsapás. Én is így voltam vele, próbáltam előráncigálni a joggal kapcsolatos ismereteimet, amelyek azért nem túl szegényesek, ennek ellenére most csak az jutott eszembe, hogy a római jog szerint kocsmai adósságot per útján nem lehet érvényesíteni. Ami azért alapjában véve nem rossz dolog de kevés, hogy egy igazán jó előadást tartson az ember jogász hallgatóknak. Igaz, nem is gondoltam arra, hogy jogi kérdéseket fejtegessek, de valahogy fel kellett venni a szálat az erőteljesebb mondanivalóm bevezetéseként.

Ekkor jutott eszembe egy régi emlék. Régen, volt, talán igaz se volt, mondhatnám a mesemondók stílusában, de ez nem mese, úgy hogy ez bizony igaz volt, mint azt a lentebb látható dokumentum is bizonyítja.

A dolog előzménye az volt, hogy az egyik nagyáruház este 6-ig volt nyitva, én pedig este 6 előtt öt perccel akartam bemenni. Sajnos már nem tudtam bejutni mert az ajtóban álló ifjú hölgy ebben megakadályozott. Én viszont nagyon szerettem volna bemenni, ezért megkérdeztem, hogy meddig vannak nyitva. Megmondta és még jobban elállta előlem az utat. Jött a főnök, ő is hasonló álláspontot képviselt. Rövid ideig vitatkoztunk, hogy jogosan állják-e el az utamat vagy nem. Végül is erőszakhoz nem folyamodtam, ellenben otthon szép levelet fogalmaztam a belkereskedelmi miniszter elvtársnak és tiszteletteljesen érdeklődtem afelől, hogy ha egy üzlet vagy bolt este 6-ig van nyitva akkor én meddig mehetek be? A válasz természetesen az volt, hogy este 6-ig.

Másnap a levelet lemásoltam néhány példányban, az eredeti példányt elraktam, a másolatokból pedig egy-kettőt mindig magammal hordtam. Aztán ha valamelyik boltban hasonló eset állt elő egyet odaadtam az ajtónállónak, én pedig beballagtam mellette. Sportot nem csináltam a dologból de ha az ember valami miatt csak késve tud hazaindulni, otthon meg kenyér egy szál se - ahogy szokták mondani - bizony 5 perc is számít. Ezek az esetek mindig olyan beesés jellegűek voltak. És az ember nem ilyenkor tartott nagy bevásárlást, megvette a kenyeret és már ment is a pénztárhoz. Visszapillantva az évtizedekre nem kellett nekem ezeket gyakran használni, összesen talán 2 alkalommal volt rá szükség.

Ma már azért más a helyzet. El tudom képzelni, hogy ma már nem kapnék választ a minisztertől. Sőt hamarabb kapnék egy-két nyaklevest a kopasz, szekrény méretű őrző-védőktől ha nagyon ragaszkodnék fogyasztói jogaimhoz. Hiába no,  változik a világ. Igaz, ma már nem tudok olyan későn sem jönni munkából, hogy ne legyen hátra még elegendő idő a zárásig azután, hogy a kiló kenyeremet megvettem.

Végezetül tekintsük meg a dokumentumot:

Aztán, hogy a szakigazgatási szerv nekem mit válaszolt, már nem emlékszem. Biztos egyetértettek velem és helytelenítették az áruház gyakorlatát. Ami nagyon derék.:)

Nem mindenhol ismerik, pedig finom étel. Főleg olyankor amikor a paradicsom meglehetősen drága. Gyerekkoromban otthon szoktam rá. Anyám gyakran csinált, főleg reggelire. Csak kiszaladt a kertbe, leszedett valamennyi paprikát, zsírra hagymát dobott majd hozzáadta az apróra vágott paprikát, megsózta majd fedő alatt párolta. Később lesütötte a zsírjára és már kész is volt. Illetve majdnem, még rá kellett ütni néhány tojást is. Ez mindig attól függött hányan voltunk a reggelire és mennyi paprika volt otthon vagy a kertben. Ősszel ahogy fogyott a paprika nőtt a ráütött tojás mennyisége is. Nem egy nagy kunszt, tulajdonképpen úgy készül mint a lecsó, csak nincs benne paradicsom. Nem egy fogyókúrás étel mert elég sok zsírt kell alá tenni, viszont csak annyi zsírt vesz fel amennyire szüksége van, a maradék leönthető a lábasból vagy tányérból. Manapság én is szívesen csinálom mert 250 forintért lehet még venni egy kiló lecsópaprikát, ebből pedig elég sok sült paprikát lehet kihozni. Inkább férfias étel mint nőies. A nők jobban megnézik mi mennyire zsíros étel, mennyire kell tartani attól, hogy esetleg károsan hat idomaikra. Hogy valamennyit kompenzáljak a zsírosságon vagy HamLet-et vagy Korpovit kekszet eszem hozzá. Fiatalabb koromban laktam munkásszállókon, ez volt az az étel amit leghamarabb összeütöttek az ott lakók, leginkább vacsorára. Még nem késő, hogy a kedves Morgómedve olvasók is kipróbálják. Ha szeretik az erőset egy-egy csípős paprika csak feldobja az egészet.

Lassan öt éve már, hogy elkezdtem a Morgómedvét írni de ilyen még nem fordult elő, hogy csak az ötödik napon írjak. Röstellem is magam, bár nagyobbrészt nem rajtam múlott. Csúcs van mindenütt. Három levelező listát működtetek, most érzem először, hogy túlzottan sok időt vesznek el tőlem. Igaz - ahogy mondani szokás - helyzet van. A szakmai listán a vörösiszap okozta gátszakadás a téma, időnként a magyar titánnal váltakozva. Csúcs van az egyetemen is. Jövő héten elkezdődik az utolsó teljes hónap az oktatásban. Folynak a balekoktatások, a balekfeladatokban való közreműködések, előadás tartása is időbe kerül. És persze ott a hallgatók listájának moderálása is. Most valahogy jobban lefoglal mint máskor. Általában ha csúcs van az életben, akkor csúcs van a listákon is. Aztán néha ki is kell mozdulni Miskolcról.

Tegnap például Kassán jártam. Hát vannak változások. Az egykori Slovan szálló helyén egy Hilton szálló magasodik. Olyan szép, hogy fel sem tételezem, hogy a régi szállodát hozták volna rendbe. Szerintem lebontották az egészet és újat építettek a helyén.  Mert a telek nagyon jó helyen van. Az egykori ulica Leninova felé eső oldalon a Marks & Spencer áruház látszik. Természetesen ugyanolyan stílusban építve mint a Hilton szálló. Ha lett volna idő szívesen benéztem volna, hogy milyen belülről. Idáig csak olvastam meg hallottam róla. A parkolási díjakban nem maradnak el mögöttünk, egy euró órankent a díj, lehet dobálni befelé rendesen. Szerencsére szép idő volt. A boltok roskadoznak az árutól, bár a globalizáció kissé bekavart. A polcok kínálatát látva akár otthon is érezhettem volna magam. Azért a jól bevált dolgokat megtaláltam. Vettem füstölt makrélát, 4 féle ruszlit, borovicskát. Mióta Miskolcon megnyílt a Cora sört már nem kell vennem. Csak jobbféléket vettem Szlovákiában is, azok meg vannak nálunk is. Az emberek barátságosak, az autóvezetők viszont kicsit türelmetlenek. Rohan ott is mindenki.

Szerencsére itt a hétvége, ráadásul egy nappal hosszabb is mint szokott lenni, igyekszem valami jobbat is írni mint ez a magyarázkodás. Úgy hogy mondjuk szombat estétől biztos érdemes lesz visszatérni.:)

Jurij Luzskovot 18 évi moszkvai polgármesterkedés után menesztették. Oroszországban ezt az elnök megteheti, és Medvegyev meg is tette.  Egyébként nem sajnálom én Jurij Luzskovot. El lehetett volna őt már korábban is küldeni, de úgy látszik most jött el az idő.

Ahogy mondani szokás, nekik bejött ez a rendszerváltás. Felesége a leggazdagabb üzletasszony Oroszországban. Építési vállalkozóként 31 milliárd rubelt hozott a házhoz. Szorozzuk meg héttel, hogy forintban is megkapjuk. Nyilván  a sikeres vállalkozáshoz hozzájárult az is, hogy a férj sem akárki. Tehát Luzskovéknak jól megy. Gondolom ezért is engedhetik meg maguknak, hogy 2000 négyzetméteres házuk legyen. Arról is szól a tudósítás, hogy a házuk 90 szobás. Hát az nem kevés. Megtehetném, hogy feltúrom az Internetet, hányan is élnek ebben a nagy házban de felesleges. Ha van - mondjuk - 2 gyerekük akiknek már külön családjuk van akkor is élhetnek mondjuk 10-en. 6 felnőttre gondolok és 4 gyerekre. De ha három gyerek van akkor sincsenek sokkal többen. Gondolom nem az asszonyok porszívóznak. Ahol 90 szobás házra futja jut személyzetre is, de akkor is! Mi a csodát lehet csinálni 90 szobában? Hát ehhez nekem kicsit szegényes a fantáziám. Próbálok rájönni miért is kell egy polgármesternek 90 szobás ház.

Lehet, hogy a szocializmusban szűkös lakás körülmények között kellett tengődnie? Nem hiszem. Voltam én jó néhány lakásban. Igaz volt szórás az egyetemi oktatók között is, de még a legjobb partit csináló ismerősömnek is be kellett érnie egy 3 szobás lakással. Jól elfértek benne, férj, feleség és egy 10 év körüli lányka otthonául szolgált. Igaz ez már a férj második házassága volt már, az első úgy hallottam kevésbé jól sikerült parti volt. Jól szituált családnak számítottak. A feleség orvos volt a férj pedig egyetemi docens azon az egyetemen ahol én időnként megfordultam. Igaz ismerték Eldar Rjazanovot a híres filmrendezőt, a feleség pedig gyerekkorának egy részét Amerikában töltötte, mikor a szülei diplomataként szolgáltak az amerikai fővárosban. Tehát érthető, hogy nekik nem kellett szoronganiuk.

Egyik barátomnak jutott a másik véglet. Ő nem tudom hol rontotta el, de azért gyanítom. Az ő felesége nem élt lánykorában Amerikában, nem is volt orvos hanem csak valami bérelszámoló féle egy üzemben és két fiú gyereket neveltek fel. Valamint nem ismertek egyetlen filmrendezőt sem. A másfél szobás lakásban négyen éltek. Velük élt még a nagymama is, aki valamikor szintén orvos volt, de olyan régen, hogy abból a társadalmi presztízsből semmi nem maradt addigra mikor én - meglehetősen gyakran - megfordultam náluk. Mindkét fiú addig maradt a szülői házban amíg párt nem találtak maguknak. A kisebbik fiú a nagymamával osztotta meg a 11 négyzetmétert, a nagyobbik fiú a szüleivel lakott egy szobában. Nem tudom ez mekkora lehetett, talán akkora mint nálunk egy kétszobás panellakás egyik szobája. Aztán volt még egy picike konyha, egy fürdőszoba a WC-vel és kész. Az egész tényleg nem lehetett több mint nálunk egy másfél szobás lakás. Szegény barátomat akkor vitte el szívroham amikor már ketten maradtak a nagyszobában a feleségével. Akkor azt mondta Nyinocska a felesége, hogy szegény Kosztya olyan gyorsan elment, hogy szerinte észre sem vette. Hát igen, azt mondhatnánk, hogy irigylésre méltó halál, csak egy baj, hogy olyan 60 éves korában következett be. Tényleg jó barátom volt az illető. Régebben volt már,  megrendített a halála.

Visszatérve a lakásokhoz, a módosabbik kolléga gyakran mondta, hogy lehetne a barátomnak  is olyan lakása mint neki, de hát nem törekszik rá. Én meg nem tudtam, hogy mit kellene neki csinálnia hogy törekedjen? Inni nem ivott, nőkre sem költötte a pénzét, lovakra kártyára megint nem. Dolgozott az egyetemen aztán hazament a családjához. A 320 rubeles havi fizetésből nem nagyon lehetett félre tenni ha két nagy gyereket nevel az ember, plusz még ott van a nagyi is. Igaz, a nagyik már nem sokat esznek, ruhára sem sokat költenek de a 25 rubeles nyugdíj azért mégis csak kevés volt. Nem hiszem, hogy könnyen meg tudta volna oldani a lakáshelyzetét.

Visszatérve az expolgármester úrhoz, azért ő sem egy másfél szobás lakásban lakhatott a rendszerváltás előtt. Hozzátartozott a pártelithez, volt egy rendes lakása. Mondjuk egy 3 szobás, vagy ha még közelebb volt a tűzhöz akkor egy 4 vagy 5 szobás. És kész. Többet nem nagyon engedett meg a proletár puritanizmus.

Annakidején errefelé az a pletyka járta, hogy a megyei első titkár nyaralója vagy háza túl ment ezen a mértéken és egyszer amikor Kádár János erre járt és B. elvtárs meghívta a tapolcai nyaralójába. És - mondom állítólag - mikor  Kádár elvtárs meglátta a házat kifordult a házból. Hát ez szépen hangzik, de valószínűleg legenda. Városi legenda - ahogy mostanában mondják.  Valószínűleg B. elvtársnak sem lehetett sokkal nagyobb nyaralója mint a többi hozzá hasonló pártvezetőnek. És Kádár Jánosról sem hiszem, hogy magán vizitálásokat tartott volna az első titkároknál.

Én egyébként vagy 7 éve személyesen is találkoztam B. elvtárssal. Egyik doktoranduszunk odavalósi ahová ő és a tanszékre együtt jöttek be valamiért. Én meg bementem az ifjú kollégához valamit megbeszélni és ő mondta, hogy ki a vendége, illetve bemutatott neki. Én úgy meglepődtem, hogy szinte lelkendeztem, hogy személyesen is megismerhettem B. elvtársat. Így mondtam mert én így tanultam meg, bennem így rögződött. B. elvtárs. Akkoriban mindenki így mondta ha szóba jött a megyei első titkár neve. Persze nem B betűvel hanem a teljes családnevén. Nem akárki volt ő itt Miskolcon, a hatalmas új pártház is az ő idejében épült ami most kereskedelmi központ.

Ha már szóba jött Eldar Rjazanov meg ezek a lakások elmondok még valamit. Mikor Jelcin választásokra készült a választások előestéjén bemutattak az orosz televízióban egy dokumentum filmet Jelcinről. Ez a Rjazanov rendezte. Bepárásodott szemmel néztem amint Jelcin munka után ment haza, felliftezett a 9. emeletre és belépett a panelház egyik lakásába. Letette a régimódi aktatáskáját, felakasztotta a kabátját, addigra már ott is volt a hű hitves a papuccsal. Hát ez gyönyörű gondoltam. Hinni persze nem hittem mert én is tudtam, hogy Jelcin nem egy panelházban lakik a kilencediken hanem egy Moszkva környéki nyaralóban. Mint ahogy Brezsnyev és a többi pártvezető is, csak a csekkeket fizették be minden hónapban a Kutuzov proszpekten (körúton) található házakban lévő lakásaik után. Azért fogalmazok így mert ezek nem panelházak voltak ugyan, de mindenképpen bérházak.

Visszatérve Jurij Luzskov házához, azt hiszem kicsit elszámította magát a ház nagyságával. Szerintem nem kell nekik ennyi szoba. De hát van pénz, miért ne? Rendben van, csak aztán tessék ám rendesen takarítani azokat a szobákat, ha már megvették. Nem csak 12-14-et amennyire szükség van. Rend a lelke mindennek.

Kicsit elkéstem. Mikor átnéztem az e heti műsorújságot láttam, hogy nem lesz rossz a hétvégi filmkínálat. Készültem is írni, aztán valahogy elfeledkeztem róla. Igaz, a tetejébe tegnap még sűrű napom is volt. Na mindegy, délután szundítottam egyet, úgysem tudnék még aludni, írok inkább.

A sor időrendben Téglássy Ferenc filmjével kezdődik. A "Soha, sehol, senkinek" nem egy igazán nagy film. Őrizgetem már vagy 20 éve, ha nincs mit nézem gyakran szemem elé kerül a katalógusomban, aztán továbblapozok. A múltkor aztán megnéztem. Tényleg nem rossz film, csak nem egy "A tanú" például. Azért én ajánlom mindenkinek, üljön le péntek este 21.05-kor a TV elé és az m1-en nézze meg ezt a filmet. A film egy kitelepített család életét mutatja be. A családfő katonatiszt volt a háborúban, ludovikás, ez már elég volt az ötvenes években, hogy a családot kitelepítsék a fővárosból és valahol az isten háta mögött jelöljenek ki kényszerlakhelyet a számukra. Tudom, az isten háta mögött is élnek emberek, de más az ha valaki ott született, évtizedek óta ott él, és megint más, ha csak úgy odacsöppen és meglehetősen nehéz körülmények között tengetheti saját és családja életét. De a hatalom még itt sem hagyja békén, az Államvédelmi Hatóság rendszeresen zaklatja őket, nem lehet nyugtuk egy pillanatra sem. Amikor az apa szót emel a törvénytelenség ellen elviszik és félholtra verik. Nem mesélem el végig, inkább ajánlom nézzük meg.

A legszomorúbbak a film utolsó percei, amikor megtudjuk, hogy az apa végül csak a távoli városban talált munkát ahonnan eleinte még hazajárt de aztán végleg elmaradt. Elnyelte őt a munkásszálló lecsó- és izzadtságszagú négyszemélyes szobáinak egyike ahol az esték minden este ugyanúgy zajlottak le. Sokszor eszembe jut ennek az embernek a sorsa, akitől végül is a családját vette el a Rákosi rendszer. Az élhetetlen és kegyetlen diktatúra miatt éldegélt egyedül az anya a két gyerekkel valahol a világ végén és ezért feküdt valahol egy ember egy munkásszálló vaságyán a távoli városban hogy szemét le ne vegye a plafonról, ahol pedig nem is volt semmi látnivaló. Itt elolvashatjuk mit ír róla a  http://www.port.hu:

http://port.hu/soha,_sehol,_senkinek/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13880499&i_topic_id=1

Szintén holnap este vetítik az m1-en 23.05-kor a "Hortobágy legendája" című filmet. Valahogy nem sokat hallottam erről a filmről, pedig tényleg jó film. Egyszer már láttam, ezért merem ajánlani. Három történetet láthatunk, a közös bennük, hogy mindhárom a Hortobágyon játszódik. Ez már elég későn van, ráadásul van konkurenciája is, a Duna TV-n 23.15-kor kezdődik a "Pillangó". Ami szintén jó film a maga nemében. Mikor először láthattuk még nem voltunk elkényeztetve hasonló filmekkel, izgalommal néztük milyen árat kellett fizetni a szabadságért, milyen élete volt az Ördög szigeten a fegyenceknek, és láthatjuk, hogy erről a szigetről is meg lehet szökni, pedig erről úgy hírlett, hogy ez lehetetlen.

De térjünk vissza még egy kicsit "A Hortobágy legendájához". Azoknak akik még nem látták én ezt a filmet javasolnám. Magyar film, a mi történelmünkről, a mi életünkről szól. A "Pillangó"-t hamarább fogja ismét műsorra tűzni a televízió mint ezt a hortobágyi filmet. Kiváló színészek alakítják a szerepeket, és a történetek is amiket a film elmesél érdekesek, izgalmasak.

Nézzük meg itt is a http://www.port.hu ajánlását:

http://port.hu/a_hortobagy_legendaja/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13880500&i_topic_id=1

Azt javaslom a "mozizást" szombat este 21.05-kor folytassuk a Duna TV-n. Makk Károly nagyon jó filmjét vetítik az "Egymásra nézve" című filmet. A film 1959-ben játszódik. Szalánczky Éva újságíró nem kis gondot okoz főszerkesztőjének szókimondásával. Bár már lényegesen szabadabb világ van mint 1956 előtt de azért most is eléggé korlátok közé van szorítva az újságírás is. Éva harcos újságíró és meleg. Ha úgy tetszik, leszbikus. Ami azokban az időkben azért sokkal nehezebben volt vállalható mint manapság. Két szálon fut a film, egyik az újságírásé, a másik pedig a magánéleti, amikor Éva szerelmes lesz Líviába, aki férjes asszony. Férje katonatiszt. Lívia eleinte ellenáll azonban később enged Éva csábításának. És a film tragikus fordulatot vesz...

http://port.hu/egymasra_nezve/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13894790&i_topic_id=1

Ugyanekkor az m1-en megint a "6:3"-as film megy majd, bízom benne, hogy sokan látták már - hiszen nemrég is ment valamelyik csatornán - és maradnak a Duna TV-n.

Megemlíteném még a "Philemon és Baucis" című filmet az m1-en szombat este. Sokszor ment már, most 18.05-kor kezdődik. Jó film a maga nemében, Bulla Elma és Páger Antal kiválóan játsszák el a mitológiai házaspár történetét. Egy órácska csupán, érdemes megnézni.

Itt is kukkantsunk be a http://www.port.hu-ra:

http://port.hu/philemon_es_baucis/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13880535&i_topic_id=1

Jól  elment az idő, lassan fél egy. Lefekszem. A filmeket valóban érdemes megnézni, ritka kincsek manapság, becsüljük meg.

Ha október, akkor balekoktatás, mondhatnánk a jól ismert filmcím mintájára. Valóban így van. Bár idén kicsit el is feledkeztek rólam, korábban azért mozgalmasabban teltek ezek a hetek. Egy időben az elsősök azt a feladatot kapták, hogy süssenek palacsintát és azt hozzák el nekem. Ezeket a feladatokat imádtam. Nincs jobb mint amikor óráról megjőve finom baracklekváros és túrós palacsintákat zabálhat az ember. Emlékszem volt olyan, hogy már a felét megettem mikor eszembe jutott, hogy meg kéne kínálni a szobatársamat is, meg azt is akinek köszönhettem ezeket a palacsintákat.

Aztán volt olyan, hogy a balekjelöltnek zsíros kenyeret kellett velem ennie hagymával.  Természetesen a hozzávalókat is neki kellett hoznia. Persze nem én lettem volna ha nem lépek oda a hűtőmhöz és nem pakolok ki még egyéb finomságokat is az asztalra. Ezek voltak ám a szép idők. Aztán következtek azok az évek amikor kosárlabdázniuk kellett velem. Ez már kicsit nyűgösebb volt, de természetesen ennek sem volt soha akadálya. Ebből az átöltözés volt a legnehezebb, mert a magamfajta ember már nem szívesen mutatkozik pólóban meg egy shortban a fiatalok előtt, de a balekfeladat az balekfeladat, azt meg teljesíteni kell. És mindezeket dokumentálni is kellett, azaz minimum képeket készíteni róla, de a videó volt az igazi.

Idén viszont se palacsinta se kosarazás nem volt, volt helyette előadás. Nekem nem szokott gondot okozni egy előadást megtartani, most azonban nem a saját karomon kellett néhány percre elvonnnom a hallgatóság figyelmét hanem - mondjuk így - egy nem műszaki karon. Mit mondjak? Kicsit tartottam a dologtól. Ők nem ismernek engem, most fognak először látni, nem tudtam hogyan fogadnak majd. Természetesen valami vicces dologgal próbálkoztam, úgy gondolom tetszett nekik. Miközben az elsős balekjelölt sűrűn kattogtatta a fényképezőgépét én igyekeztem könnyednek és viccesnek tűnni. A mosolyokból  és a nevetésükből ítélve szerintem sikerült is. Megemlítettem nekik a Morgót is, talán néhányan ráklikkelnek majd. Ebben bízva köszönöm meg a türelmüket és azt, hogy mikor elköszöntem tőlük az asztalon való kopogásukkal honorálták erőfeszítéseimet. :)

Ma este pedig balekoktatásra megyek.  Az egyetemi életről fogok beszélni nekik meg még sok mindenről. Bár előtte lesz két órám, bízom benne, hogy a fáradtság ellenére a humorom nem hagy majd el és egy kellemes órát fogunk eltölteni az évfolyammal.

Pénteken állok a buszmegállóban amikor elhúz előttem egy limuzin. Azt hiszem így hívják azt a hosszú, karcsú és elegáns személygépkocsit aminek nyilván tágas belső tere van, elfér benne a bárszekrény meg tárgyalóasztal is. Meg hát az utasoknak sem kell nagyon összehúzniuk magukat, van benne hely bőven, nem kell attól tartaniuk, hogy elzsibbad a lábuk. Kerestem egy képet, nem teljesen ilyen volt, csak hasonló.

Valami ilyesmi húzott el előttem pénteken. A nyitott tetőablakban 4 fiatal állt. Fiúk és lányok vegyesen. Messze szállt a vidám nevetésük, bennem meg meghűlt a vér. Mi lesz ha valaki hirtelen a kocsi elé lép, vagy a mellékutcából - igaz szabálytalanul - de kikanyarodik egy autó és a limuzin vezetője vészfékezésre kényszerül? Mi idősebbek, meg - akik még nem csökkentett óraszámban tanultunk fizikát - tudjuk, hogy a lassulás mértékének megfelelő erővel fog a testük a limuzin tetejének vékony széléhez szorulni. Elképzelni sem merem mekkora bajba kerülnek az elől állók mert  testük beszorul a vékony tető és a mögöttük állók közé. Akik hátul állnak nyomják az elől állókat, őket viszont a kocsi tető akarja "ketté vágni".

A limuzin ez esetben simán ment át a zöld jelzésen, még lassítani sem kellett, aztán eltűnt a messzi távolban. Én meg némi aggodalommal álltam ott tovább és sajnáltam, hogy a fiatalok nem is sejtik, hogy milyen nagy veszélyben vannak.

Mint ahogy azok a szülők sem tudták minek teszik ki gyereküket akit hagyták állva utazni a kocsiban, feje éppen csak kiemelkedett a kocsiból. A fiúcska boldogan nézelődött, élvezte a száguldást, a szél hűsítő hatását, miközben a nyitott tetőablak pereme nagyjából a nyakával egy magasságban volt. Nem folytatom, mindenki el tudja képzelni mi történt volna egy ütközésnél vagy egy vészfékezésnél.

Leírom inkább, hogy amikor a médiában arról van szó, hogy miért kell városi forgalomban is becsatolnunk a biztonsági övet, azt szokták felhozni példának, hogy már elég alacsony sebességnél is, talán óránként 40 vagy 50 kilométernyi sebességnél egy frontális ütközés esetén akkora erő hat az emberre mintha kiesne a negyedik emeletről. Akkor képzeljük már el mi történik ha az apukának véletlenül vészfékeznie kell? Mennyit bír ki egy 10 éves gyerek gégéje vagy nyakcsigolyája? Hát nem sokat.

De itt még nem ér véget a felelőtlenségek sorozata. Hiába a rendelet a gyerekülés alkalmazásáról, a biztonsági öv kötelező voltáról, még most is gyakran látni 6-7 éves gyerekeket az "anyósülésen". Természetesen a biztonsági öv sincs becsatolva, nem is érdemes, egy 6 éves gyereket nem fog meg a biztonsági öv. Persze ha minden rendben van nem történik semmi. De az autóvezetésben vannak váratlan helyzetek is amikor teljesen benyomja az ember a féket és nem azt figyeli utazik-e állva valaki a nyitott tetőablakban vagy ott van-e mellette a gyerek az anyósülésen. Akkor az ember reflexszerűen cselekszik: nyomja a féket ész nélkül, hogy elkerülje az ütközést. Azért fél füllel hallja majd a bajt is, de jobban megnézni csak akkor fogja ha már megállt az autó. Na ezt a látványt nem kívánom én senkinek. Hát ezért kéne odafigyelni a szabályok betartására. Ezek a szabályok tényleg nem azért vannak, hogy nehezítsék a dolgunkat, hanem, hogy védjenek bennünket.

A limuzinban állók pedig lehet, hogy Newton törvényét nem tanulták, de tapasztalatból már tudhatnának annyit, hogy ha egy kocsi vagy busz erősen fékez előre esünk ha nem kapaszkodunk. Ez igaz rájuk is amikor állnak háromnegyed négyzetméteres nyílásban és élvezik a száguldást a nyitott ablakban. A hasi szervek nem sok erőhatást bírnak ki, érdemes nem próbára tenni őket.

A hétvégén kiugrottam Mályiba. Szép idő volt, úgy gondoltam leeresztem a vizet, behozom ami még kint van, bepakolok a teraszról, aztán jövő tavaszig már csak éppen azért megyek ki időnként, hogy rendben van-e minden. Direkt egy szép napos délután mellett döntöttem, hogy ha végzek kicsit olvasgathassak is. Tulajdonképpen majdnem minden úgy zajlott le ahogy elterveztem. Egyedül a vizet nem tudtam leereszteni mert a vízaknában még mindig víz van. Nem csak hogy nincs kedvem valami bőrbetegséget kapni ettől a mocskos víztől, de leereszteni sem tudom mert a vízleeresztő csap nyílása a víz alatt van. Márpedig a teljes víztelenítéshez az kell, hogy a víz szabadeséssel folyjon ki a vezetékből. Így aztán megspóroltam egy átöltözést meg a matatást a vízaknában.

Morzsiék persze ott voltak. Mikor mentem már az udvarukon észrevettek, nyitva volt a kapujuk, száguldottak is kifelé. Éppen csak egy pillanatra álltam meg, hogy megsimogassam őket meg üdvözöljem a gazdájukat. Utána már a kocsi előtt és mellett rohantak, vigyáznom kellett rájuk is. Persze az udvaron volt nagy öröm, főleg mikor előkerült a baromfiparizer is. Addigra megkerült a negyedik kutya is. Ő változatlanul szabad kutyaként tengeti életét.

Érdekes, először nagyon nem rohant le, biztos durcás volt mert elhagytam én is, aztán mire elfogyott a másfél kiló parizer ő is megbékélt. Innentől fogva amikor elkezdtem valamelyiket simogatni meg becézgetni rögtön ott termett és ellökdöste a többieket amiért én nagyon haragudtam, de nem tudtam vele mit kezdeni. Illetve igen, mert én lökdöstem őt félre. Mikor megjelent először a Kismorzsi meg a Legkisebb együtt ugatták, de nem foglalkozott velük meg az ugatásukkal. Én meg nem tudtam kezelni a dolgot mert elzavarni megint csak nem volt szívem. Azt is láttam, hogy a Kismorzsi fél tőle és idegesíti. Mint ahogy a képen is láthatjuk:

Szegényen látszik, hogy nem boldog, bosszantja a betolakodó meg az is, hogy én is simogatom ahelyett, hogy elzavarnám a csudába. Meg is unta Kismorzsi ezt az állapotot és hazament. Mikor mentem haza akkor láttam, hogy már otthon van. Sok gondot fog még ez nekem okozni jövő tavasszal mert a vendégkutyának rossz természete van, önző, visszaél a testi erejével, de elzavarni meg megint nincs szívem. Illetve nem lesz. De az se jó, hogy ezek hárman ne érezzék jól magukat, hiszen mégis csak ők vannak otthon, ők az én fogadott kutyáim. És joggal nehezményezik, hogy ha simogatom és etetem azt is amelyik csak olyan jöttment, nem tartozik hozzánk. Úgy hogy azt hiszem sok bajom lesz nekem még ezzel a vendégkutyával.

Egyébként jól vannak, Morzsinak nagy a hasa. Na ő nem ugatott rá, naná hogy nem, hiszen ő a kiskutyák apja. Íme néhány kép róluk:

Ez itt a Legkisebb és Morzsi

Itt is ők vannak, előtérben a vendégkutya

Ez itt megint a mi Morzsink a nagy hasával.

Végül még valami. Ma voltam a Cora-ban. Megérkezvén látom, hogy egy régi ismerős megy el nem messze tőlem a kocsik között. Az a kóbor kutya amiről már írtam 2009 december elején. Ezek szerint túlélte a telet és még mindig gazdátlan. Akkor még észrevett, elfogadta a parizert is. Ma már rám se hederített csak ment előre. Mire kiszálltam a kocsiból már sehol sem láttam. Úgy látom tojik ránk, emberekre. Szégyelltem magam. Igaza, van itt kérem a homo sapiens rendesen leszerepelt. Gondolom azt eszi amit az ember kidobál. Úgy elfogadja, mert enni kell. De kézből már nem hiszem, nem érdekeljük. Biztos azt gondolja, menjünk a francba. Hát, sajnálom, hogy így van, egy jó gazdit ő is megérdemelt volna. :(