Morgómedve

Egyszer még a tanári pályám kezdetén hallottam, hogy az egyik kolléga egy nyugat-németországi tanulmányútról hazatérve otthon letett a konyhaasztalra egy darab kenyeret és azt mondta a családnak, hogy ezt úgy egyétek, hogy kilója 25 forint. Gondolom akkor nálunk a kenyér kilója lehetett 4-5 forint. Így azután úgy vélem a család megcsodálhatta azt a darab kenyeret és elszörnyülködhetett, hogy hogy lehet kérni egy kiló kenyérét 25 forintnak megfelelő nyugatnémet márkát?

Mint ahogy nekem is tágra nyíltak a szemeim ma délelőtt amikor a blokkon láttam, hogy fél kiló szeletelt kovászos fehér kenyérért 349 forintot fizettem. Vagyis ennek a kenyérnek akárhogy is nézzük, 700 forint kilója. Nem semmi. Persze piacgazdaság van,  tetszettem volna megnézni az árcédulát, nem csak úgy lazán levenni a kenyeret a polcról és továbblépni. Így igaz, én vagyok a hibás, ezt a dolgot megint megszívtam. Mint múltkor a lókolbászt. 30 dekát vettem majdnem ezer forintért csak mert lusta voltam megnézni az árát. De hát mint tudjuk demokráciában mindenkinek joga van hülyének lenni. Így igaz, én is az voltam. Bár inkább azt mondom, figyelmetlen. Nem is szólok egy szót sem, csak éppen nem tudtam szó nélkül megállni. Bár azért az is benne van az emberben, hogy a drágaságáról elhíresült boltban vagyunk, tehát egy elfogadható többletköltségre számít az ember, de való igaz, ennyire azért nem. Hát ezért nem szabad csak úgy lazán vásárolgatni, bizony minden alkalommal mindenhol meg kell nézni az árakat. De az ember gyarló, bizony néha csökken a figyelem. Mint nálam is történt ma délelőtt. Meg is fizettem az árát.

Nagyjából 2 hete írtam arról, hogy beiratkoztam egy Bűnmegelőzési Szabadegyetemre, melynek témája a "High-tech bűnözés napjainkban" volt. Akkor már utaltam arra, hogy a szervezők ünnepélyes keretek között nyújtják majd át a részvételt igazoló Certifikációt. Örömmel tájékoztatom olvasóimat, hogy a dolog tegnap délután megtörtént és rögtön hozzá is teszem, hogy a szervezők igazán kitettek magukért. Már 2 hete is utaltam rá, hogy az átadás igen magas szinten történik majd, le sem mertem írni kiknek a neve hangzott el. Annyi változás történt azóta, hogy a rektor urat a rektorhelyettes úr képviselte. Aminek szintén örültünk, ez is igen magas szintnek számít.

Délután 3  órakor vette kezdetét az ünnepi ceremónia. Az elnökség elfoglalta a helyét az asztalnál, a hallgatóság szintúgy a padsorokban. Ezután a sajtó villogtatta fotómasináit úgy 3 percig, majd a házigazda a Felnőttképzési Regionális Központ igazgatója szót néhány szót a munkával eltöltött hetekről, majd üdvözölte a megjelenteket, külön név szerint bemutatva az asztalnál ülőket. Neveket nem nagyon szokás írni blogokban, én legalábbis nem szeretek, így aztán elégedjünk meg annyival, hogy az asztalánál foglalt helyet még a megyei rendőrfőkapitány úr, az egyetem általános rektorhelyettese valamint a fővédnök képviseletében a szolgáltatási üzletág vezetője.

Mielőtt elkezdték volna átadni a bizonyítványokat a rektorhelyettes úr valamint a dandártábornok úr is szólásra emelkedett. Rövid hozzászólásukban sikeresnek ítélték a szabadegyetemet. Ezután következett a bizonyítványok átadása melyet a dandártábornok úr és az egyetem rektora írt alá. A Certifikációkat az egyetem rektorhelyettese nyújtotta át, majd kézfogás kíséretében gratulált minden egyes résztvevőnek. Ugyanígy tett a rendőrfőkapitány és az igazgató úr is.  Ezután a fővédnök képviselője emelkedett szólásra, aki szintén sikeresnek és hasznosnak ítélte  az elmúlt hetekben történteket. Biztos más is elhangzott ezekben a hozzászólásokban de nem jegyzeteltem, így aztán csak a gyatra emlékezetemre tudok hagyatkozni. Ezt követően a kis ünnepség véget ért.

Summázva a történteket, a szervezők valóban kiválóan szervezték meg mind az előadásokat mind pedig a záró ünnepséget. Nagyon jó előadókat hallgathattunk kulturált környezetben. A hallottak tényleg a ma technikáját jelenítették meg. Elmondhatjuk, hogy valóban korszerű ismeretekre tettünk szert. És a tanfolyam lezárása is méltó volt ehhez a komoly szervezéshez és munkához. Ezekkel a Certifikációkkal nem fogunk mi hegyeket megmozgatni, azonban ez teszi kerekké az elmúlt időszak történéseit. Elmondhatjuk, hogy új ismeretekre tettünk szert amit így vagy úgy hasznosítunk majd a jövőben. Én csak azt sajnálom, hogy már nincsen óráim, biztos sok mindent átadnék a hallgatóimnak, apránként csöpögtetve, mart azért az anyaggal is haladni kell. Így sem szorul belém, majd mesélek a hallottakról baráti társaságokban, ismerősök között. Jó érzések vannak bennem. Sokan dolgoztak azért, hogy új dolgokról hallhassak, ráadásul még pénzembe sem került. Nagyra értékelem és hálás vagyok érte.

Valóban így van, bezárt az orosz bolt Miskolcon. Nem könnyen jöttem rá, három alkalommal is végigjártam a Vásárcsarnokot mégsem találtam meg őket. Végül az igazgatóságán tudtam meg, hogy feladták a miskolci üzletüket és távoztak. Ebben egy kicsit én is ludas vagyok, mert tulajdonképpen  csak egyszer fordultam meg nálunk, akkor is csak 2 darab halat vettem. Nem mintha nem szeretném ezeket a finomságokat, egyszerűen nem tudtam beilleszteni az ott kapható dolgokat az étrendembe. Ezek a halak elég zsírosak, nekem meg azért vigyáznom kell arra mit és mennyit eszem.

Aztán másoktól hallottam, hogy a Tescóból átköltöztek a Búza térre, a Vásárcsarnokba. Szegények, biztos azt hitték, hogy ezek a drága külföldi élelmiszerek jobban elkelnek majd egy piaci környezetben. Ha engem megkérdeznek megmondtam volna nekik, hogy maradjanak ott ahol vannak, ott azért jobban megfordulnak a pénzesebb vásárlók, meg olyanok is, akik jobban tudják értékelni a boltban található különlegességeket. De nem kérdeztek meg, így aztán felverték sátrukat a piacon. Ahová mindig készültem ugyan, de soha nem jutottam el. Aztán egyszer csak úgy alakult, hogy mégis elmentem. Mivel azonban nem sok időm volt, megelégedtem a felületes szemlélődéssel  majd - miután nem találtam sehol - feladtam azzal, hogy visszajövök, ha több időm lesz. Itthon meg leültem a számítógép elé és megnéztem, hol is lehet ez a miskolci orosz bolt. Meg is találtam a cég weblapján, ez alapján próbáltam behatárolni hol lehet.

Ezután következett a következő vizit. Ekkor már több időm volt, nagyjából a duplája mint első alkalommal de most sem találtam. Hát persze, hogy nem, mert akkor már árkon bokron túl jártak, naná, hogy nem találtam meg őket. Nem sokkal később következett a harmadik próbálkozás. Végül - miután bejártam ungot berket - felballagtam az emeletre és az igazgatóságon megtudtam, hogy elmentek. Vagyis kivonultak a miskolci piacról. Most ezt szó szerint is érthetjük. Volt orosz bolt, nincs orosz bolt.

Kár, mert azért néha jó lett volna beugrani egy-egy makréláért, lapos halért. Persze már el is szégyelltem magam, hiszen itt voltak, mégis csak egyszer voltam náluk. Hát sajnálom, nem lett volna rossz ha itt is meg tudják vetni a lábukat, de Miskolc nem az a fajta város ahol az ilyesmi meg tudna élni. Kevesen vagyunk mi ehhez.  Bár a weblapjukon ha Miskolcra klikkelünk már csak a hibajelzés jelenik meg, azonban a Google tárolt változatán még látható. A főoldalon azonban még olvasható, hogy a Tescóból a Vásárcsarnokba költöztek. Onnan meg aztán tovább, ki tudja hová. Egy biztos, füstölt makrélát legközelebb Nyíregyházán vagy Budapesten lehet venni. Tényleg sajnálom, hogy elmentek, jó volt tudni, hogy nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy helyben szerezzük be ha valamire szükségünk van. De az is igaz, hogy ez kevés egy bolt fenntartásához. Így aztán menjenek békével. Most már sajnálom, hogy ennyire nem voltam ragaszkodóbb hozzájuk. Majd megpróbálom a Fény utcában vett füstölt halakkal jóvátenni.:)

A tegnapi napot az egyetemen töltöttem. A Dudujka Völgyi Rókák (DVR) úgy döntöttek, hogy a félév végeztével kicsit összejönnek, sör és sült húsok társaságában eltöltenek együtt néhány kellemes órát. A baráti társaságnak én is tagja vagyok, így aztán fél 11 felé én is elindultam itthonról. Busszal mentem, aztán a kollégiumok mentén már gyalog ballagtam a bányász kollégium felé. Ide volt meghirdetve ugyanis ez a kellemes esemény. Örömmel tapasztaltam, hogy már együtt a társaság, a levegőben érezhető illatokból pedig úgy ítéltem meg, hogy már lehet harapnivaló is. A közelükbe érve már messziről hangos "Jó szerencsét, tanár úr!" fogadott, ami még jobban megerősített abban, hogy jó helyen járok. Hasonló örömmel viszonoztam az üdvözlésüket és közben egyre közelebb kerültem a vidám társasághoz. Odaérve a kölcsönös üdvözlés után egyikük pálinkával kínált, a másikuk a sört hozta, a harmadik pedig néhány sült kolbászt rakott elém némi mustárral és kenyérrel. Csak kapkodtam a fejem a sok kínálásra.

Jóízűen álltam neki falatozni, mikor egyikük megjegyezte, hogy ők nem a "rókák" hanem a Bursch Brigád, a "rókák" kicsit odébb, a szökőkútnál vannak. Valóban voltak ott is valakik, de mivel a meghívóban a kollégium előtti rész volt megadva fel sem merült bennem, hogy nem ott falatozgatok ahová készültem. Főleg mert még alaposabban körül sem néztem, hogy kik is vannak körülöttem. Mivel a körülöttem lévőket is jól ismertem, első körben nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy jó helyen vagyok vagy nem. Ettem a sült kolbászomat, ittam a sörömet és beszélgettem a mellettem ülőkkel. Eközben aztán az is kiderült, hogy akikhez jöttem kicsit arrébb vannak. Így aztán miután befejeztem az evés-ivást mentem hát tovább. Persze illendő módon megköszönve a soron kívüli vendéglátást.

A szökőkútnál valóban ott voltak a "rókák", épp a tüzet élesztgették, úgy hogy nem is ártott az a néhány kolbász amit száz méterrel odébb nagy hirtelen legyűrtem. Itt is jó hangulatban telt a nap, a húsokat már előző este bepácolták. Ezeket sütötték most meg a manapság divatos tárcsán. Hozzá pedig rósejbnit ettünk, szintén a szabad tűzön sütve. Azért tudnak ezek a fiatalok finom dolgokat készíteni, azt meg kell hagyni. A mi időnkben valahogy nem volt divat sem a baráti társaság sem pedig ezek a közös főzések és sütések. Kár, mert biztos mi is élveztük volna. Mint ahogy most is. Jókat beszélgettünk miközben sültek a húsok és néhányan pucolták a krumplit. És persze fogyott a sör is. Magam is megittam vagy 3 üveggel, ami  ritka nagy kicsapongásnak tűnik esetemben, mert ha nincs ilyen esemény egyáltalán nem szoktam sört inni. Nem mintha nem szeretném, inkább a kilóim miatt. Azért nem bánom, mert jól éreztem magam, jókat beszélgettünk. Az idő is kialakult szombatra, jó melegben ücsöröghettünk. Volt aki a napon élvezte a jó időt, volt aki inkább az árnyékba húzódott. Kora este volt mikor elindultam hazafelé. Jól éreztem magam, egy kellemes napot tudhattam magam mögött.

Véget ért az első olyan félév az egyetemen amelyben én már nem közreműködtem. Megmondom őszintén hiányzott. Hiányoztak a hallgatók, hiányoztak a munkatársak, meg a tanítás is. Jó volt bemenni egy terembe, elmondani az anyagot, néha egy kicsit elkalandozni, de olyankor sem cél nélkül. Vagy mert már csökkent a figyelem és kicsit fel kellett ráznom őket, vagy mert valami érdekes dolog jutott eszembe, amiről tudtam, hogy hasznukra válik ha elmondom. Jó volt tanítani ezeket fiatalokat. Öreg róka vagyok én már, sok élettapasztalattal, volt mit átadnom. Úgy gondolom sok hasznos dolog elhangzott az én óráimon a tananyagon kívül is. Hát ennek szakadt vége januárban a vizsgaidőszak végeztével.

Azért a hallgatókhoz még eljárogatok, mint néhány hete a Bányász Sportnapra is. Jó volt kicsit beszélgetni, meginni egy sört. Sokáig nem maradtam, az ebédet már nem vártam meg. Már nem is emlékszem hová kellett mennem. Szombaton a Dudujkavölgyi Rókák Baráti Társaságával sütünk majd valamit a kollégium előtt. Ők azok akikkel a csülköt sütöttük tavaly októberben. 2 hete a Tokaji Borvidékre mehettem volna velük egy kis borkóstolásra, de nem éreztem túl jól magam. Június közepén két másik hallgatói baráti társasággal is főzünk közösen valamit. Úgy hogy járok én hallgatók közé, csak nem annyit mint régen, és nem kell krétát és szivacsot vinni magammal. Amit azért sajnálok, de egyszer tényleg át kell adnia az embernek  a helyét. Úgy hogy minden rendben van, de azért jól esett leírni, hogy mit érzek az első nélkülem lezajlott félév végeztével.

Az ember hajlamos rá, hogy ha gyakran hall valamit maga is elhiszi, hogy az úgy van. Így vagyok én ezzel az ingyen ebéddel. Sűrűn hallottam az utóbbi időben, hát én is átvettem a bűnmegelőzési szabadegyetemről szóló írásomban. Ott írtam azt, hogy ingyen ebéd nincs. Pedig ingyen ebéd igenis létezik. Ha én beállok egy sor végéra ahol például gulyáslevest osztanak és nem kérnek érte semmit az bizony n e k e m ingyen van. Nem kellett érte fizetnem, nem kellett ledolgoznom csak jóízűen elfogyasztani és hálával gondolni azokra, akik megvették a gulyáshoz valókat, kifizették azok bérét akik megfőzték és kiosztották. Bár az is előfordulhat, hogy csak a hozzávalókat kellett kifizetni a közreműködők már fizetség nélkül tették a dolgukat. Sőt még az is előfordulhat, hogy a hozzávalókhoz is adomány útján jutottak a karitatív akcióban résztvevők, de ez még akkor is pénzbe kerülhetett valakiknek, például a tápot előállítóknak. Tehát ingyen ebéd igenis létezik, ha nekem nem is kell fizetnem érte. De az ebéd előállítása már pénzbe kerül.

Persze tudom én, hogy mire gondolt az aki először bedobta ezt a dolgot. Természetesen arra utalt, hogy ingyen semmi sincs, hogy ingyen alapanyag nincsen, esetleg a munkaerőért is kell fizetni. Tehát a gulyás nem az útszéli árokparton terem hanem pénzbe kerül valakiknek, akik aztán ingyen adják tovább az arra rászorulóknak.

Tehát összegezve a dolgokat: ingyen ebéd van ha nem kérnek érte semmit, de ingyen hozzávalók nincsenek. Tehát ha ahhoz alapanyagok kellenek és azzal munka van akkor az pénzbe kerül. De a "végfelhasználóhoz" ez már ingyen jut. Ennek megfelelően szerintem átvitt értelemben elfogadható a szokásos helyzetekre az "ingyen ebéd nincs" megfogalmazás, azzal a fenntartással, hogy szó szerinti értelmezésben igenis létezik ingyen ebéd. Az amiért nem kell fizetnünk.

Elég régóta riogatnak bennünket Gmail használókat ezzel az új kinézettel. Kezdetben türelmesek voltak velünk, nem volt kötelező az új verziót használni, átmenetileg megengedték, hogy a megszokott verziót használhassuk. Használtuk is és közben bizakodtunk, hogy ha elég sokan voksolunk a régebbi kinézet mellett talán elállnak a változtatástól és megmarad a régebbi verzió. Akár úgyis, hogy párhuzamosan lehessen használni mindkettőt, kinek melyik tetszik. De nem. Ma már mindenkinek kötelező az újabb változatot használni. Ami szerintem kicsit csúnyább mint a másik volt, kicsit áttekinthetetlenebb, kicsit nehezebben használható. Ezek szerint viszont vagy én tévedek, és én tartozom egy kisebbséghez, mondhatnám úgy is, hogy egy maradi réteghez, vagy pedig hiába egy echte kapitalista cég a Google, mégis meghatározóbb egy vezetői döntés mint a felhasználók óhaja és értékítélete. Persze ezt óvatosan írom le, mert nincsen mögöttem objektív felmérés, nincsen mértékadó minta. Egyszerűen csak magamból indulok ki, hogy biztos sokan gondolják úgy mint én, vagyis a régi jobb volt. Lehet, hogy tényleg többen vannak akiknek az újabb változat a szimpatikusabb, ez esetben mea culpa.

A másik dolog, hogy a Google nagyon jól tudja, hogy emiatt nem fogunk elpártolni tőle. Nem fogunk, mert a gigantikus lehetőségeket amiket nyújt nem tudja űberelni egyik konkurens levelező rendszer sem. Igaz cserébe robotok pásztázzák a leveleinket, de addig amíg nem emberek teszik ez sem baj. Az is igaz, hogy ezen leveleink alapján ugyanarra a kereső szóra más-más eredményt ad ki a Google keresője is  ha két különböző ember írja be a két szót. De még ez sem nagy baj. Ki lehet bírni. Egyébként ha valakit bővebben is érdekel a dolog klikkeljen ide. Tehát a Google tényleg jól gondolja, mi emiatt nem fogjuk itt hagyni, csupán bosszankodunk egy kicsit. Egy darabig, aztán majd megszokjuk ezt is és nem is fogunk emlékezni arra a szép ízléses kinézetre ami idáig volt. Illetve fogunk, csak egyre halványabban. Azért én sajnálom mert szerettem. De ez van, ezzel boldogulunk majd.

Néhány hete beültem újra az iskolapadba. Most hogy nagy hirtelen időmilliomos lettem engedtem egy invitálásnak és beiratkoztam a Bűnmegelőzési Szabadegyetemre. Túl nagy megerőltetést nem jelentett a dolog, kéthetente kellett eltöltenem 2 órát az egyetem Felnőttképzési Regionális Központjában, annak is a legnagyobb előadójában. Ezt azért hangsúlyozom ki mert én egy kicsit elszámítottam magam. Azt hittem, hogy elég gyér lesz majd az érdeklődés, ezzel szemben kicsit későn érkeztem és már majdnem csak a pótszékek egyikén kaptam helyet. Vagyis tele volt a legnagyobb előadó. Többnyire városiakkal, illetve inkább úgy mondom, nem egyetemiekkel. Az egyetemről nem sok ismerőst láttam.

Tulajdonképpen érdekes és hasznos dolog volt. Az előadók nagyon komolyan vették a dolgot, kiválóan felkészültek az előadásokra. Voltak informatikával foglalkozó rendőrök, voltak banki informatikus szakemberek, voltak jogász oktatók. Előbbiek az internetes bűnözésről beszéltek, utóbbiak a bankokkal és bankkártyákkal kapcsolatos  bűncselekményekkel ismertettek meg bennünket, illetve ismereteket szerezhettünk a témával kapcsolatos jogi problémákról is. Megismerkedhettünk egy úgynevezett etikus hackerrel is. Mondhatnám úgy is, hogy egy rablóból lett pandúrral. Végezetül a NAVA egyik szakemberétől előadást hallhattunk a letöltésekkel kapcsolatos kérdésekről is. A kurzus ma egy ellenőrző zárthelyi dolgozattal zárult, egy tesztet kellett kitölteni. Kapunk papírt is a tanfolyam elvégzéséről, amennyiben a tesztet sikeresen töltöttük ki. A teszt nem volt nehéz, bár igyekeztem rendesen felkészülni is rá. 2 hét múlva ünnepélyes keretek között kapjuk meg majd azt a bizonyos papírt. Olyan magas szinten nevezték meg azokat akik majd átadják, hogy ezt én el sem merem hinni. Várjuk ki a végét, ígérem beszámolok majd róla. Azért valamit szeretnék a Morgómedve olvasóinak is adni. Ennek a 8 hétnek hozadéka még az is, hogy megismerkedtem egy bűnmegelőzéssel kapcsolatos weblappal is. Úgy gondolom nem lesz haszontalan másnak sem ha időnként benéz ide és elolvasgatja az ott lévő írásokat:

http://www.bunmegelozes.eu

A Hírleveleket mindenképpen javaslom, különösen ezt a legújabbat. Itt a nyár, jön a strandszezon, nem mindegy hogy mire kijövünk a strandról megvan-e az autónk vagy nincs.

http://www.bunmegelozes.eu/pdf/polg12apr.pdf

Végezetül mint tudjuk ingyen ebéd nincs, ingyen tanfolyam sincs. A tanfolyam fővédnöke a miskolci székhelyű Szinva Net Informatikai Kft. volt. A szervezést az egyetem Felnőttképzési Regionális Központja és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-Főkapitányság végezte.  Jó gondolat volt ismét megszervezni, ismét gazdagabbak lettünk ismeretekkel, köszönet érte a szervezőknek és a fővédnöknek.

Megkövetem ezeket a kiskutyákat ott Mályiban. Legutóbb arról írtam, hogy Morzsi nélkül már nem lesz olyan a nyár mint volt. Meg arról, hogy ezek itt ketten már nem ragaszkodnak annyira hozzám mint az anyjuk ragaszkodott. Na ebben hálaistennek tévedtem. Igaz, a kerítést nem szedték szét, de amikor megjött a gazdi és kiengedte őket repültek hozzám. Illetve ezt csak feltételezem, mert nem láttam, de mikor "berontottak" a szobába a szívbajt hozták rám úgy megijedtem. Szegények húztak is kifelé rögtön azt hitték rájuk kiáltottam, pedig dehogy. Én ijedtem meg. Így aztán egész délután meg este különösen sok simogatást kaptak, hogy biztosak legyenek benne, az a hangos megnyilatkozás nem nekik szólt. Aztán velem maradtak végig, csütörtöktől vasárnapig. Még éjszaka is, amit mondjuk kihagytam volna. De ha ők úgy gondolták, hogy maradnak, ezen ne múljon.

Én egyébként próbáltam abba az irányba terelgetni őket, hogy hazamenjenek. Amikor bezártam a kaput ők kint voltak, én meg arra gondoltam, hogy talán megértik, hogy mire gondolok és hazamennek. Nem értették meg. Még 20 perc múlva is ott heverésztek a kapu közelében. Na ekkor beengedtem őket és többé nem kísérletezgettem.

Egyébként éjszaka igyekeznek nem sokat ugatni, reggel is megvárják amíg felébredek. Vagyis addig nem kaparják az ajtót amíg csend van a házban. Napközben időnként eltűnnek egy rövid időre aztán amikor megjönnek úgy érzik köszönniük kell. Ez többnyire úgy történik, hogy ha például ülök egy flair székben és olvasok, ők megjönnek és két lábra állnak, a másik kettővel pedig rám támaszkodnak és megnyalják a kezeimet.  Persze én is megsimogatom őket, aztán mindenki megy a dolgára. Én olvasok tovább, ők meg leheverednek a közelemben. Készítettem is néhány képet, megosztom a Morgómedve olvasóival:

Felül van a Legkisebb Morzsi, itt az alsó képen pedig a Kismorzsi. Nem egy nagydíjas képek, de talán visszaadnak valamit abból a kellemes tavaszi hangulatból ahogy az elmúlt napok teltek.

Egyébként minden rendben van Mályiban. Igaz, a vízvezetéknél van egy apró kis hiányosság, de ha lemondok a zuhanyzói csap használatáról akkor ez sem gond. Várok még valami meghibásodásra és elhívom majd jól bevált szerelőmet és ő vagy az emberei ripsz-ropsz megoldják majd a problémáimat. A fű nő rendesen, holnap lesz 2 hete, hogy nyírtam aztán megint kell majd. Most  nincs nyaralóidő így bent vagyok a városban, de a hét második felében megint készülök kifelé. Remélem összejön majd. Addig is kellemes nyarat kívánok minden kedves olvasómnak.

Jó idő van hálaistennek. Úgy néz ki lassan kitelepülök Mályiba. Persze a ház még nincs rendbe téve, de ami késik nem múlik, ahogy mondani szokták. Az idei nyár már másabb lesz mint a tavalyi. Munkanapokon sem kell bejönnöm a városba, tulajdonképpen egyedül az időjárás az ami meghatározza mikor vagyok kint és mikor itthon. Illetve még valami, mégpedig az Internethez való hozzáférés szüksége. Ugyanis némi hezitálás után úgy döntöttem, hogy idén sem lesz Mályiban Internet. Mármint a házban ahol nyaralni fogok. Idén annyi engedményt tettem magamnak, hogy valami rossz számítógépet csak kiviszek és a városban tényleg csak annyi időt fogok majd eltölteni, amennyi ahhoz kell hogy a kint megírt leveleket és egyéb dolgokat felrakjam az Internetre. Volt már ilyen néhány éve, aztán leszoktam róla. Tehát a Morgómedve olvasóinak is türelmét kérem ha lassan cserélődnek majd az írások. Nyáron ez így szokott lenni. Akik kedvelnek örülni fognak, hogy jó idő van rám, akik meg nem... de hát ilyenek nincsenek, mert azok biztos nem járnak vissza Morgómedvét olvasni.

Persze Morzsi nagyon fog hiányozni. Az már most is látszik, hogy a kutyusokkal való kapcsolatom nem lesz annyira bensőséges mint tavaly volt amikor még Morzsi is élt. Azért a mi kettőnk barátsága volt az igazi. A később születettek valahogy nem ragaszkodnak annyira hozzám mint Morzsi. Azért mindig Morzsi volt az akihez igazodott a másik kettő is. Ha ő éhes volt és sokat evett, a másik kettő ebben is követte. Ha Morzsi felugrált hozzám, ők is rögtön jöttek és már hármukat kellett simogatnom, szeretgetnem. Ezek is jönnek ha kiengedik őket, de már nem hiszem, hogy kiássák magukat a kerítés alatt vagy szétszednék azt mint Morzsi vezetésével tették tavaly meg azelőtt. Ők megvárják, hogy hazajöjjön a gazdi. Csak semmi szeleskedés - gondolhatják.  Ez van, egyelőre ezzel indulunk aztán majd meglátjuk.

Bízom benne, hogy a Morgómedve olvasóinak is lehetőségük lesz a pihenésre. Kívánom érezzék ugyanolyan jól magukat mint ahogy én szoktam Mályiban. Kellemes nyarat kívánok minden olvasómnak.